Teljesen felülök, és átvetem a lábam az ágy szélén. – Nem maradhatnék itt örökre? – dörmögöm a szememet dörzsölve. – Észre sem fogod venni, hogy itt vagyok. Csak elbújok a sarokban, és csak minden második órában veszek levegőt.

Talia rövid, szórakozott nevetésben tör ki. – Sajnos nem. Ez az én titkos helyem. És még mindig szükségem van a magánszférámra. De… bármikor ledőlhetsz itt, ha a mentális e