A hideg szél az arcomba csap, amint kilépek a házból – ami most már az övé. Amit a saját két rohadt kezemmel építettem, remélve... imádkozva..., hogy egy napon majd az otthonának hívja.

Az első társam még csak át sem léphette a küszöböt. A sors túl korán elragadta mellőlem, még mielőtt megmutathattam volna neki azt az életet, amiről oly sokat álmodtam. De Zoya – a makacs, éles nyelvű Zoya – megkap