Zoya

Ott fekszem. Mozdulatlanul.

A testem még mindig összekuporodva pihen az ágyon, a puha lepedőkbe gabalyodva. Tágra nyílt szemmel bámulom a felettem lévő fa mennyezetet – mintha az rejtené a válaszokat, amiket azóta keresek, hogy megismertem Valent.

A hangja folyton visszhangzik. A szavai úgy ismétlődnek a fejemben, mint egy beakadt lemez, egyszerre sebeznek és nyugtatnak meg.

– Ha semmi sem vá