Úgy bámulom a nyakláncot az oldalon, mintha bármikor leugorhatna róla, és visszakapcsolhatná magát a nyakamra. A zafír pont úgy ragyog a papíron, ahogy a bőrömön is, mikor megvilágította a holdfény.

– Én is pontosan ezt mondom! – Talia közelebb hajol, és egy ujját a képnek döfi. – Ez azt jelenti, hogy a tiéd hamisítvány.

A torkom mélyén halkan hümmögök. Nem bízom magamban, hogy meg tudok szólalni.