Alfa Valen

Szemeim előtt nem jelenik meg a vörös köd.

Én magam vagyok a vörös köd.

A szorításom fokozódik, ujjamat egyre mélyebben a bőrébe vájom, egészen addig, amíg meg nem hallom a csontok elmozdulásának visszataszító, ugyanoly kielégítő roppanását és pattanását. Behódolásként feltartja a nyakát, fuldokol – de ez mit sem tesz a mellkasomban dühöngő futótűz csillapítása iránt.

Megérintette őt.

M