A szoba csendes, természetellenesen az.

Még a szél sem merészel besuttogni az ablakokon. A csendet csak a Zoya ágya mellett lévő szívmonitor egyenletes csipogása töri meg – makacs emlékeztető, hogy még mindig tartja magát.

Valen órák óta meg sem mozdult.

Úgy ül, mint egy kőszobor, előregörnyedve az ágy melletti székben, egyik kezével szorosan fogja a lány kezét, a másikat az ajkának támasztja. Vér