Mellette ülök, mozdulatlanul, alig lélegezve, mintha a legkisebb rezdüléstől is teljesen összetörne. Zoya úgy fekszik az ágyon, mint egy élet és halál között vékonyra feszített szál, és az istenit, belehalok, hogy ilyennek kell látnom.

Mindig is egy megingathatatlan természeti erő volt – éles nyelv, megtörhetetlen akarat. Egy nő, aki nem egyszerűen csak besétált az életembe, hanem úgy söpört végig