Sötét van.

Nem az a fajta sötétség, ami megrémiszt – inkább olyan, mint egy nehéz, véget nem érő köd. Súlytalanul, zsibbadtan lebegek benne. Valahol mélyen a mellkasomban tompa fájdalom lüktet, emlékeztetve a pengére, amely átszakította a szívemet. Halottnak kellene lennem. Éreztem, ahogy az élet kicsusszan a kezemből.

De… mégis itt vagyok.

És nem értem, miért.

A testem nem engedelmeskedik. Az ajk