Ajakai mosolyra húzódnak az ujjbegyeim alatt, szemei sötétlő, forró éhséggel teli mélységgé változnak. Mielőtt még felkészülhetnék rá, felkap az ágyról, és szorosan a karjaiba zár. Halk zihálás hagyja el az ajkamat, ahogy erős vállába kapaszkodom, a szívem pedig hevesen ver.

„Miért nem zuhanyzunk le előbb?” – búgja vontatottan, hangja mély, sűrű és kötekedő feszültséggel teli. „Napokig feküdtél es