Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Nem hiszem el. Egy baba van bennem.

Egy igazi, élő, lélegző élet sarjad a méhemben.

A szavak keselyűkként keringenek a fejemben, a mellkasom pedig úgy összeszorul tőlük, hogy úgy érzem, képtelen vagyok lélegezni. Hogyhogy nem tudtam? Hogyhogy a farkasom nem érezte? Neki kapcsolódnia kellene a testem minden rezdüléséhez, a lelkem minden hullámzásához – ő mégis hallgatott. Vakok voltunk.

A szégyen p