Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Nem hiszem el. Egy baba van bennem.
Egy igazi, élő, lélegző élet sarjad a méhemben.
A szavak keselyűkként keringenek a fejemben, a mellkasom pedig úgy összeszorul tőlük, hogy úgy érzem, képtelen vagyok lélegezni. Hogyhogy nem tudtam? Hogyhogy a farkasom nem érezte? Neki kapcsolódnia kellene a testem minden rezdüléséhez, a lelkem minden hullámzásához – ő mégis hallgatott. Vakok voltunk.
A szégyen p