A szellemvilág úgy tárul fel, mint az örökkévalóság egy lélegzetvétele – hatalmas, végtelen, ezüstös fény nyújtózik a csillagtalan égen, melyet csak az örök hold halvány ragyogása világít meg. A talaj alattuk nem föld és nem is levegő, úgy hullámzik, mint a köd, mégis elég szilárd ahhoz, hogy elbírja a lelkek súlyát. Gyönyörű, békés… de nehéz; minden egyes lélegzetvétel ítélettel teli.

A középpont