Sloane már elvesztette az időérzékét, nem tudta, mióta fut. A lába elzsibbadt, gépiesen mozgott, és az elméjében egyetlen dolog járt: futni.

Végül kijutottak a bozótos dombok közül a város egyik lepusztult negyedébe. Amint Sloane meglátta a fényeket és az embereket, a térde megbicsaklott, és a földre rogyott, teljesen kimerülve.

Holden nem volt felkészülve a hirtelen esésre, és vele együtt megingo