Ruby szemszöge:

– Szóval ezért mondtad, hogy nem akarsz kötődni? – Éreztem a tekintetét magamon, noha nem néztem rá. Ezúttal nyoma sem volt a csipkelődésnek a hangjában. Csendes volt. Mély. Óvatos. Mintha attól tartana, hogy túl messzire feszíti a húrt.

– Csak féltél…

Lassan bólintottam, a sötétedő égre szegezve a tekintetemet, és belemosolyogtam az alkonyatba, bár a mosoly nem ért el a szívemig.