Hazel szemszöge:

Kopp-kopp.

Óvatosan megkocogtattam az öklömmel a dolgozószobája ajtaját, miközben ügyeltem arra, hogy egyensúlyban tartsam a tálcát a kezemben. Gyomrom görcsbe rándult. Megint nem jött le az étkezőbe, és már nagyon aggódtam. Nem pusztán az étel miatt. Miette. Kettőnk miatt. Azért a hirtelen fordulatért, amellyel a gyengéd férfiból, akit épp csak kezdtem megismerni, visszavedlett a