Ruby szemszöge

Alig kaptam levegőt, miközben Phoebe csak futott tovább. Az erőm cserbenhagyott, de hagytam, hogy oda rángasson, ahová csak akar. A tekintetem a csuklómat szorító kezére siklott, és melegség járt át – ő volt az, aki megmentett. Végül a háza verandája előtt állt meg.

– Phoebe – szólítottam meg halkan, könnyek mardosták a szememet.

Lerántotta a kezét az enyémről, és hátralépett egyet,