Hazel szemszöge

Földbe gyökerezett lábbal álltam az ajtóban, a pulzusom hevesen vert a bordáim alatt. Minden szempár felém fordult, de az egyetlen pillantás, ami számított, az övé volt. Silasé.

Másnak tűnt... Ridegebbnek, távolinak, mégis felvillant valami a szemében – egy rövid, óvatlan villanás, ami szinte megkönnyebbülésnek hatott. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt.

A levegő