Felix szemszöge

Az éjszaka figyelmeztetésként nehezedett Raleigh-re. Az utcák üresek voltak, túlságosan is csendesek egy valaha élettel teli városhoz képest. Még a szél is mintha valami figyelő jelenlétről suttogott volna. A kocsim mellett álltam, és a sötétbe vesző utcát pásztáztam, a megkerülhetetlent várva. Amióta az eltűnések elkezdődtek, a csend már nem tűnt békésnek. Sokkal inkább csapdának.