Dante

Égett dohány illata töltötte be a levegőt, ahogy Cassian hátradőlt a székében, és nyugodtan kieresztette a füstöt. Az arca rezzenéstelen maradt, szavainak súlya mégis úgy nehezedett a szobára, mint egy szoruló hurok.

– Flavio nem egyedül támad – mondta, miközben a hamut egy kristálytálkába pöccintette. – Összeállt a barátaival. Embereket és erőforrásokat gyűjtenek – mindent, amire szükségük