Vittoria

A nevetés meghalt. A zene szintén.

Nem maradt más, csak a káosz: ordító hangok, cipők csikorgása a márványon, és valahol a zűrzavar mélyén Carmela halk sóhaja, amitől a szívem a mélybe zuhant.

Gyorsabban mozogtam, mint ahogy gondolkodni tudtam volna, a sarkam kopogott a sima kövön, a ruhám vöröse fel-felvillant a rémült arcok és a kiborult, félig teli pezsgőspoharak előtt. Aztán megláttam