Dante

A De Leone-rezidencia csendes volt – túlságosan is csendes egy olyan házhoz képest, amely alig néhány órával korábban még a zenétől, a nevetéstől és a pezsgőtől visszhangzott. A vér szaga ott kísértett a drága kölni és a kiborult bor illata alatt. Minden nesz – a folyosón visszhangzó léptek, az öreg fa recsegése – hangosabbnak, élesebbnek, nyomasztóbbnak tűnt.

Odaléptem az egyik emberemhez.