Dante

A telefon megrezzent az íróasztalom mahagónifáján, elég élesen ahhoz, hogy kirántson abból a ködből, amiről nem is tudtam, hogy elborított. Lelkesedés nélkül néztem le rá, újabb jelentésre számítva az embereimtől, újabb részletre Hectorról, vagy talán újabb figyelmeztetésre Zark mesterkedéseiről.

De egyik sem az volt. Ő volt az.

Vittoria.

A neve lágyan derengett a kijelzőn, és egy pillanatra