Carmela

A hideg átszivárog a csizmám talpán, először a lábujjaimat zsibbasztja el, majd jeges ujjakkal kúszik fel a lábszáramon, eltökélten törve a testem melege felé. A falak kőből épültek, bútorok vagy díszek nélkül, a levegőben penész és kétségbeesés szaga terjeng; olyan zárka ez, amelyet arra szántak, hogy az embert emlékeztesse: mennyire kicsi és felesleges. Az egyetlen fényforrás egy halvány