Vittoria

Úgy lépteltem át a birtokon, mint mindig: a sarkaim halkan kopogtak a márványon, a tartásom egyenes volt, az arcom rezzenéstelen, ám az elmém mélyén ott bujkált egy halvány felismerés. A fájdalom emléke. A véré. Annak emléke, milyen gyorsan fordulhatnak rosszra a dolgok.

Nem lassított le.

Soha nem tette.

– Déli találkozó – emlékeztetett Zev, miközben mellettem lépkedett, kezében a táblagé