Dante

– Mit csináltál?

A szavak élesebben törtek elő belőlem, mint terveztem, tisztán áthasítva a szoba csendjét.

Vittoria meg se rezzent.

Még csak nem is pislogott.

Velem szemben állt, a szokásos nyugalmával, fél vállával hanyagul a komódnak dőlve, mintha csak valami olyan egyszerű dologról beszélgetnénk, mint a vacsoratervek, és nem… arról, amit az imént olyan lazán ledobott a napomba.

– Elintéz