Vittoria

A nap már lement. A ház elcsendesedett. A fények sorra gyúltak fel. A levegő lehűlt. Az emberek halkan beszélgettek.

A tükör előtt álltam, és a fülbevalómat igazgattam. A mögöttem lévő szobát figyeltem. Dante az ajtófélfának dőlt, keresztbe font karral. Nagyon nyugodtnak tűnt, ami furcsa volt, tekintve, hogy épp az imént egyezett bele, hogy vigyáz két csecsemőre.

– Úgy nézel ki, mintha az