„Sajnálom, tévedtem” – mondja. Odalépek az asztalhoz, és felveszek egy másik tőrt. Amikor megállok a féreg előtt, élvezem az arcára kiülő kín minden vonását. A második pengét a másik vállába mélyesztem. Ordítása betölti a szobát, de én egy cseppnyi együttérzést sem érzek iránta. „Kissé késő már beismerni a hibáidat. Talán az istennő megbocsátóbb lesz nálad, bár kétlem.”

Visszasétálok az asztalhoz