Garrison szemszöge

Úgy kapkodom a levegőt, mintha hosszú idő után most bukkantam volna fel a víz alól. Körbenézek, de semmi sem ismerős. Az egyetlen szó, amivel le tudom írni a környezetemet: pusztaság. A fák épphogy csak élnek, a tájból pedig teljesen kiveszett minden szín. Kinyújtom a lelkem a farkasom felé, de nincs ott más, csak fülsiketítő csend. Még csak nem is érzem őt.

Három lépést tesze