A könnyeim feltartóztathatatlanul patakzottak. Felemelte a karját, és magához húzott, az ölelésébe vont. Így vigasztalt:

– Bármi történjék is, jutni fog neked egy hely a nap alatt!

Bólintottam, és zokogtam tovább. Egy idő után kibontakoztam az öleléséből. Ekkor megláttam a könnyeim és a taknyom foltjait a méregdrága öltönyén. Nevetségesen festett.

Nem bírtam megállni, és elnevettem magam.

– A ruhá