Bólintottam. A szavai melegséggel töltötték el a szívemet. Szememben gyülekező könnyekkel kényszerítettem mosolyt az arcomra:

– Igen, rendben!

Rövid szünet után folytattam:

– Úgy tervezem, hogy a közelgő ünnepnapok alatt visszatérek!

Összevonta a szemöldökét:

– Még nem épültél fel teljesen!

– Már teljesen jól vagyok! – Mindig úgy éreztem, mintha porcelánbabaként kezelne. Tehetetlenül hozzátettem: