Végre visszanyertem a hangomat, és kissé túláradó érzelemmel így szóltam: – Köszönöm, Roland bácsi. Ez a legnagyobb megtiszteltetés számomra.

– Látod? A sors útjai kifürkészhetetlenek. Roland mindig is lányra vágyott, és most végre van neki egy. Ráadásul a vezetéknevük is ugyanaz! – sugárzott Gerald.

Aztán így folytatta: – Mivel ő is Thorne, gyakorlatilag a vér szerinti lányodnak tekintheted!

Rola