MAEVIA

A szűk kőfolyosón álltam, miután a terem ajtaja becsukódott mögöttünk. A tompa fényű lámpások gyenge árnyékokat vetettek a falakra, miközben csend feszült közöttünk.

– Te idézted elő ezt a helyzetet.

– Ez nem igaz.

Torin anélkül állta a tekintetemet, hogy vonásai megenyhültek volna. Arckifejezése hideg és fegyelmezett maradt az Alfa tekintélyének súlya alatt.

– Szembeszálltál Vanyával a főt