Mire mindketten felkelünk, magunkhoz térünk, és többé-kevésbé szalonképes állapotba hozzuk magunkat, Caspiannel beugrunk elviteles ebédért, majd elindulunk az őrsre. Az út odáig… kellemes. Caspian jókedvű és felszabadult. Arról nem is beszélve, hogy végre hajlandó Cassnek szólítani. Nem tudom pontosan, mi változott, talán csak az, hogy végre őszinte volt velem, és már nem kell a titkolózás miatt a