Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Zephyros mélyen meghajtja a fejét. Rámosolygok, amitől kissé megriad.
– Ó, úgy hiszem, az emberi üdvözlés, amikor valakinek új személyt mutatnak be, magában foglal egy különös kézmozdulatot. – Mivel a jobb kezében még mindig a fénylő követ tartja, sután kinyújtja a bal kezét, lefelé fordított tenyérrel. Én csak megvonom a vállam.
– Nem gond, nem muszáj. Tudom, hogy ti nem vagytok annyira oda az ér