– J-jó reggelt, Elysia! – köszöntöm, miközben helyet foglalok. Zeph már itt van, ránk vár, és én vetek felé egy apró intést. Találkozik a tekintetem Elysiáéval, és hirtelen rettenetesen ideges leszek. Caspian apját valahogy véletlenül hoztam szóba a fiával, ráadásul őt sokkal jobban ismerem, mint Elysiát. Szándékosan felhozni valakinek a nemrégiben elhunyt férjét kissé… nem is tudom, kegyetlennek