Caspian édesanyja nevet, én pedig döbbenten és – őszintén szólva – meglehetősen riadtan figyelem. Ez nem KELLEMES nevetés. Szinte hisztérikusan hangzik. Kezdem azt hinni, hogy elszúrtam, de nagyon. Úgy szorítom Caspian kezét, hogy valószínűleg már fájdalmat okozok neki. Rákényszerítem magam, hogy lazítsak a szorításomon, hogy gyengéden tartsam, és veszek egy mély lélegzetet.

– Elysia, jól vagy? –