Simon nyomában lépkedek, ahogy sietős léptekkel a saját faháza felé tart; a lemenő nap hosszú árnyékokat vet a telep udvarára. Maga a kabin éppolyan szerény épület, mint az enyém, a szélben lágyan halongó pálmafák sora mögé rejtve. Belépve int, hogy foglaljak helyet az étkezőasztalnál; az otthona meglepően barátságos az én rideg, üres szobámhoz képest.

– Érezd magad otthon – mondja, majd besurran