A hőség elviselhetetlen, vibráló hullámokban perzseli a levegőt, ahogy a magma egyre közelebb kúszik, mindent elnyelve az útjában. Érzem az alattam lévő kövön keresztül; a végzet egyenletes, emelkedő lüktetése ez. És mégis, mindaz, amire képes vagyok, hogy Rose-t nézem.

Térden áll, feje lehajtva, válla rázkódik. Nem tűnik valóságosnak. Rose – a megingathatatlan, kérlelhetetlen Rose – végre megtört