Az obszidián falak halványan csillognak Rose lámpásának fényében; a ragyogás éles, megtört vonalakban verődik vissza, táncot járva a barlang aljzatán. A tér most kísértetiesen mozdulatlan, a láva olvadt dühe valami széppé és megingathatatlanná szelídült.

Kinyújtom a kezem, végighúzom az ujjaimat a hűvös üvegfelületen. A fagyos érzet ott lebeg az érzékeim peremén, nyugtalanítóan a maga csendes jele