Az obszidiánfal ismét felnyög, a hasadék baljós reccsenéssel tágul tovább. Por és üvegszerű szilánkok hullanak a magasból, záporozva a barlang padlójára. Elakad a lélegzetem, miközben megragadom Rose karját, hogy egyensúlyban maradjak.

– Azt… azt hiszem, meg tudom állítani – mondom, és a hangom megbicsaklik a bizonytalanságtól.

Rose élesen felém fordul, tekintete vad. – Tessa, nem. Még lábadozol.