GENEVIEVE SZEMSZÖGE

Belesüppedtem a luxusautó puha bőrülésébe, és éreztem a páncélozott ajtó nehéz puffanását, ahogy becsukódott mögöttem, magába zárva engem. Az erős motor dorombolt a padlólemez alatt. Halántékomat a hűvös, sötétített üvegnek döntöttem, és néztem, ahogy a régi környékem hétköznapi színek elmosódott csíkjává válik, miközben elhajtottunk. Tompa, lüktető fájdalom dobolt a szemem mögött. Nem tudtam pontosan meghatározni a hirtelen jött fejfájás okát. Vajon a nyomasztó bűntudat volt az, amiért hátrahagytam Veda nénit? Vagy a Jared-del való mai szakítás még sajgó érzelmi tüskéje? Vagy az a tagadhatatlan, nyers valóság, hogy alig néhány órája apám barátjának a faszának a fémes, sós ízét éreztem a számban? Talán mindhárom zavaros keveréke.

Mr. Dante a tágas hátsó ülés túloldalán ült. Szándékos, kimért távolságot tartott köztünk. Hálás voltam a fizikai térért. Az elmém kaotikus zűrzavar volt, vadul ingadozott aközött, hogy a durva érintésére vágytam, és aközött, hogy azt kívántam, bárcsak meg se történt volna ez az egész nap. Az utastérben sűrű és nehéz volt a csend. Drága, pézsmás kölnijének illata keveredett a kárpit gazdag bőrillatával, és minden egyes sekélyes lélegzetvételemmel megrohanta az érzékeimet. Tekintetemet a tovasuhanó városra szegeztem, túlságosan meg voltam félemlítve ahhoz, hogy felé nézzek. A hét egyforma fekete autóból álló konvoj halálos pontossággal manőverezett a városi utcákon, kitérésre kényszerítve a többi járművet az utunkból.

Az utazás addig húzódott, míg a sűrű városkép át nem adta helyét egy elhagyatott, szigorúan őrzött magánútnak. A felvezető autók lelassítottak, miközben egy hatalmas, magas kőfalba épített kovácsoltvas kapuhoz közeledtek. Az impozáns bejárat felett vastag fémbetűk voltak a vasrácsba vésve. Ez állt rajta: DANTE VALLARIO BLACKRIDGE’S CRESCENT.

A kezem az arcomhoz emelkedett. Erősen megdörzsöltem a szemem, megpróbálva eloszlatni a szédülést, és megbizonyosodni róla, hogy jól olvasom a hatalmas feliratot. Gyors, ideges pillantást vetettem a mellettem ülő férfira, majd visszanéztem az elterülő birtokra, amelyre épp behajtottunk. Veda néni az évek során többször is mondta nekem, hogy Mr. Dante a második leggazdagabb ember egész Olaszországban. Mindig elintéztem annyival, hogy vad túlzás. Ennek a megerősített bejáratnak a látványa minden egyes kétségemet eloszlatta. Nem csupán gazdag volt. Olyan mértékű hatalommal rendelkezett, amely a saját akaratához hajlította a világot.

Áthajtottunk az első külső kapun. A birtok puszta mérete láttán elállt a lélegzetem. Egy hatalmas, gondozott területen keresztül haladtunk a második, belső kapu felé, amely a tényleges rezidenciáját őrizte. Begördültünk a főudvarra. Méretre szabott sötét öltönyt viselő őrök siettek azonnal a járművünkhöz. Kinyitották előttünk a kocsiajtókat, és mély, néma tisztelettel hajtották meg a fejüket.

Kiszálltam az autóból. A lábam földbe gyökerezett a makulátlan kocsibejárón. Megdermedve álltam, tekintetemmel végigkövetve az otthonául szolgáló, magasba törő üveg felhőkarcolót. Ez nem egyszerű ház volt. Egy hatalmas, elterülő udvarház volt, modern erődítménynek álcázva. Karcsú üvegből és sötét acélból álló, égbe nyúló építmények hasítottak a magasba. A napfény visszaverődött a sima üvegfalakról, amitől az épület úgy nézett ki, mint egy csillogó gyémánt. Felfegyverzett férfiak tucatjai járőröztek a területen. Legalább hetven maffiózót láttam a különböző ellenőrző pontokon, nehéz gépkarabélyokkal a kezükben. Rémisztő katonai fegyelemmel és pontossággal mozogtak.

– Erre vezet az út, Gen.

Mély, reszelős hangja átszelte a hűvös levegőt. Hirtelen forróság nyilallt a legbensőmbe, amitől a szívem eszeveszetten kalapálni kezdett. Lenyeltem a torkomban rekedt sűrű szorongást, és sietve a nyomába szegődtem. A tekintetem ide-oda cikázott, felmérve a félelmetes biztonsági kíséretet. Mr. Dante egy kőgazdag maffiafőnök volt. Több mint hét hatalmas termetű férfi lépdelt közvetlenül mögötte szoros alakzatban, minden árnyékot figyelve és a veszélyforrásokat kutatva.

Átléptünk a magas kétszárnyú ajtón, és beléptünk a főépületbe. A belső tér puszta gazdagsága elállította a lélegzetemet. Odabent a levegő friss volt, a nyíló liliomok és a citromos bútorápoló finom illatát hordozta. Az üvegkúria hibátlan márványpadlóval, égig érő belmagassággal és a falakat díszítő, felbecsülhetetlen értékű olajfestményekkel büszkélkedett. Makulátlan fekete-fehér egyenruhás szobalányok két hosszú sora állt vigyázzban. Tökéletes összhangban hajtották meg a fejüket abban a pillanatban, ahogy a cipőnk megkoppant a márványpadlón.

– Megmutatom a szobádat, Gen.

Simogató, parancsoló hangja kizökkentett a döbbenetemből. Pislogtam néhányat, megpróbálva felfogni a szürreális környezetet.

– Rendben, uram – feleltem halkan.

Elindult előre. Követtem a hatalmas előcsarnokon át, olcsó tornacipőm kissé nyikorgott a polírozott kövön. Egy privát acéllifthez értünk, amelyet két kőarcú őr fogott közre. Belépett a csillogó fémdobozba. Lenyeltem a feltámadó félelmemet, és előrelépésre kényszerítettem remegő lábaimat. Beléptem vele a szűk térbe. Az ajtók összecsukódtak, bezárva minket. A csend fülsiketítő volt. Kezem nyugtalanul babrált az oldalam mellett. A tenyerem nyirkos lett a hideg verítéktől, miközben újra és újra azt hajtogattam magamnak, hogy minden rendben van, és itt biztonságban vagyok.

Egy nagy, meleg kéz nyúlt felém. Vastag ujjait összefonta az enyéimmel, szoros fogással zárva össze a kezünket.

A bőrünk érintkezése forróságot lökött közvetlenül a picsámba. A bennem maradt félelem elpárolgott, és azonnal átadta a helyét a gyönyör és a biztonság hirtelen, intenzív hullámának. Lenéztem összekulcsolt kezünkre. Az ujjaim aprónak és törékenynek tűntek hatalmas, domináns szorításában. Hátrahajtottam a fejem, hogy az arcára nézzek. Sötét, kiismerhetetlen tekintettel fogadta a pillantásomat. A térdem elgyengült a figyelmének súlya alatt. Gyorsan elfordítottam a fejem, mereven előre nézve a fém ajtókra.

– Nem kell félned bármit is elmondani Apunak.

Ahogy meghallottam tőle ezeket a szavakat, vadul megbillent a gyomrom. A szívem a bordáimnak csapódott. Az agyamat elárasztotta a saját hangos nyögéseim élénk emléke, ahogy a mosdóban visszhangzottak, miközben az ujjai tágították és vájták a nedves picsámat. A combjaim önkéntelenül összetapadtak. Többre vágytam belőle. Újra éreznem kellett azt a dörzsölődést. Tekintetem magától lefelé vándorolt, és pontosan az egyedi nadrágja elejére tapadt. A fasza békésen pihent, vastag, nehéz dudor rejtőzött a drága sötét anyag mögött.

– Nem kellene Apu ágyékát bámulnod, Gen. A lányom vagy.

Parancsoló hangja a lázadás hirtelen hullámát lobbantotta fel a mellkasomban. Nem voltam hajlandó hagyni, hogy ezt a megjátszott ártatlanságú, zvavaros játékot űzze. A szavak kicsúsztak a számon, még mielőtt megállíthattam volna őket.

– De a mosdóban bevettem a faszodat, és egyetlen lánynak sem kellene ismernie az apja ízét.

Mr. Dante egyetlen szót sem szólt. Az állkapcsa megfeszült. Testhelyzetet váltott, és a szorítása a kezemen érezhetően megerősödött; a büntető nyomás pontosan azt tükrözte vissza, ahogyan a szűk picsám falai szorultak a belém hatoló ujjai köré alig néhány órával korábban. A sűrű szexuális feszültségtől szinte lehetetlen volt lélegezni a kis liftben.

A lift megcsendült. A fém ajtók szétnyíltak. Elengedte a kezem, és kilépett a hatalmas, szőnyegpadlós folyosóra. Utána kullogtam, a szívem eszeveszett ritmusban dörömbölt a bordáim mögött. Egy darabig haladtunk a csendes folyosón, míg el nem értünk egy nehéz, faragott faajtóhoz. Előhúzott a zsebéből egy kis digitális távirányítót, és beütött egy számsort. A nehéz ajtó kattant, és befelé lendült.

Beléptem, és hangosan elakadt a lélegzetem. A helyiség egy miniatűr palota volt. A privát nappaliban egy hatalmas, négyszemélyes sarokkanapé, egy letisztult vízadagoló és a sarkokat díszítő, művészi virágvázák kaptak helyet. A fő falat egy hatalmas lapos képernyős tévé uralta, közvetlenül egy lenyűgöző tájkép alatt. Ennek az egyetlen szobának a puszta mérete vetekedett az egész lakással, amelyen korábban Veda nénivel osztoztam.

Nem állt meg, hogy hagyja megcsodálni a nappalit. Haladt tovább a lakosztály belseje felé. Követtem őt, tágra nyílt szemekkel a puszta hitetlenségtől. Egy másik ajtón át léptünk be a hálószobába. Egy kiterjedt, érintetlen fehér szentély volt. A padlótól a mennyezetig érő ablakok lélegzetelállító panorámát nyújtottak a birtok területére. A szoba közepén egy hatalmas franciaágy terpeszkedett, szemben egy óriási fésülködőtükörrel, amely a szemközti fal teljes hosszában végighúzódott.

Elment az ágy mellett, és odalépett egy utolsó, tejüveg ajtóhoz. Beütött egy kódot a falra szerelt digitális billentyűzeten. Az üvegajtók szétcsúsztak.

Tátva maradt a szám. Egy gardróbszoba volt, akkora, mint egy luxusbutik. Egyedi üvegpolcok borították a falakat a padlótól a mennyezetig. A részeket már megtöltötték a dizájnerruhák végtelen gyűjteményével, luxus kézitáskák soraival és a méregdrága cipők egymás feletti polcaival. A puszta gazdagság szédítő, lélegzetelállító látványa volt, kifejezetten rám szabva.

– Ez a te szobád, Gen. A nappali, a nagyszoba és ez.

Könnyek szöktek a szemembe. A mellkasom a mindent elsöprő hála, hitetlenség és heves vágy kaotikus keverékétől feszült. Ránéztem a dizájnertáskák végtelen soraira, majd megfordultam, hogy a magas, veszélyes férfira nézzek, aki mindezt megadta nekem. Az önuralmam utolsó szikrája is elpattant.

Rávetettem magam. Felugrottam, szorosan a széles vállai köré fonva a karomat.

A reflexei villámgyorsak voltak. Nagy kezei előrelendültek, és könnyedén elkaptak a levegőben. Vastag ujjai mélyen a seggem puha húsába mélyedtek. Szorosan a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, a bokáimat a háta mögött összeakasztva, hogy megtartsam magam. Ahogy a szeméremdombom hirtelen és keményen hozzányomódott a cipzárjához, az éles elektromos lökést küldött közvetlenül a csiklómba.

– Ez… ez annyira gyönyörű, Apu – leheltem a szavakat halkan a nyakához.

Ahogy beszéltem, határozott, nehéz rándulást éreztem a bensőmhöz préselődve. A fasza a seggemhez lüktetett, vastagon és mereven növekedve a nadrágja alatt. Az ágyékából áradó forróság átégette a ruháink rétegeit.

Kissé hátrahúzta a fejét, hogy rám nézzen. Éles, smaragdzöld szemei az enyémbe fúródtak, egyenesen átjárva a lelkemet és lebontva a védelmi vonalaimat. Síkos nedvesség újabb hulláma árasztotta el a picsámat, lecsorogva és eláztatva a pamutbugyimat.

– Tudom, hogy tetszik, Gen.

A hangja sötét, rekedt morajlás volt. A nyers felhangtól összeszorult a gyomrom, és a méhem nehéz, kétségbeesett válaszként rándult össze. Dermedten maradtunk ebben a pózban. A karjaim szorosan a nyaka köré fonódtak. Hatalmas kezei zúzódásig szorították a seggpofáimat, szorosan a kemény, lüktető erekciójához tapasztva engem. Az arcunk alig pár centire volt egymástól. A köztünk lévő mágneses vonzás fojtogató volt. Éreztem, ahogy forró lélegzete a szétnyílt ajkaimat simogatja.

– Apu… – suttogtam a megszólítást, a hangom remegett a nyers vágytól.

A fasza újra hevesen megrándult a testemnek feszülve.

– A kurva életbe! – káromkodott rekedten.

Mielőtt még felfoghattam volna a viselkedésében beállt hirtelen fordulatot, a számat zúzta a sajátjához. Az önmegtartóztatás teljesen szertefoszlott. Olyan durva, büntető intenzitással csókolt meg, ami teljesen kiürítette az elmémet. Nedves, mély és mélységesen szexuális csók volt. A nyelve szétfeszítette az ajkaimat, és egy szemernyi könyörület nélkül fosztogatta a számat. A belső falaim kavarogtak és gyors görcsökben húzódtak össze. Nedvesség ömlött a picsámból, eláztatva a fehérneműmet, miközben ő a seggemet markolászta, még erősebben hozzádörzsölve az érzékeny bensőmet a dühöngő erekciójához. Kezemet szorosan a sötét hajába túrtam, közelebb húzva őt, miközben ajkaink őrült, nedves ritmusban simultak össze. Mély, gurgulázó nyögést hallatott közvetlenül a számba, és a hang végigrezgett a gerincemen, lázas csúcsra járatva az izgalmamat.