CAMILLA

Minden porcikám sajgott – a csuklóm a kötél marta sebek miatt, az állkapcsom, mert túl szorosan összeszorítottam, a mellkasomban pedig... a mellkasomban valami megnevezhetetlen dolog lüktetett.

Düh.

Tehetetlenség.

De a legrosszabb mind közül?

A remény.

Istenem, mennyire gyűlöltem ezt.

Gyűlöltem őt, amiért belém plántálta.

A férfit, aki úgy ragadott ki az életemből, mintha semmi sem lennék.