**VINCENZO**

– Most pedig – préselem ki nyersen és sötéten, a szememet az övébe fúrva – megkapod a farkamat.

A lélegzete elakad – élesen, mohón –, a szeme tágra nyílik, a tekintete pedig lefelé vándorol oda, ahol a kezem még mindig a nadrágomon keresztül feszülő, vastag dudort markolja.

Végighúzom a kezem rajta egyszer – lassan, kimérten –, hadd lássa minden egyes merev hüvelyk körvonalát, ahogy a