CAMILLA

Újra.

És újra.

És újra.

Minden egyes lökés megfontolt, büntető, egy lassú tűz, ami csak épül és épül, míg úgy nem érzem, menten felrobbanok.

Visszahúzódik, amíg már csak a vastag makk marad bennem – a puncim kétségbeesetten szorul köré, próbálja visszarántani, mohón és szégyentelenül –, aztán telibe találva csapódik belém, olyan mélyre hatolva, hogy megesküdnék, a gyomromban érzem.

A bőr b