ROWAN SZEMSZÖGE

Az agyam egy pillanatra csikorogva áll le.

Csak bámulom az arcélét a kabin tompa fényében. – Egy kamu barátnő? Elhitetni mindenkivel, hogy tényleg járunk?

Vance elmosolyodik. Ez egy olyan farkas vigyora, amelyik épp most szorított sarokba egy nyulat. – Gyorsan kapcsolsz, Rowan.

A fekete BMW némán siklik végig Anchorage jeges utcáin. A sötétített ablakok mögött neonfeliratok és halogénlámpák mosódnak el színes csíkokká. Félig-meddig arra számítok, hogy elneveti magát, és közli: ez csak valami beteg tréfa. Ám Vance király nem az a fajta férfi, aki viccelődne.

Szemügyre veszem az arcát. Élesnek, makulátlannak és megfélemlítőnek hat. Az elmúlt órák eseményei úgy hullanak alá a fejemben, mint a megcinkelt kockák. Ma este átléptem vele egy óriási határt abban a mosdóban. Ám a határok az ő szemében semmit sem jelentenek. Újrarajzolja őket, valahányszor érdekei úgy kívánják.

Hátradőlök a dermesztő bőrülésen. – Miért pont engem választanál? Bármelyik nőt megkaphatnád a világon, tálcán kínálva.

Vance oldalvást rám pillant. Jégkék szeme sötét szórakozottsággal csillan meg. – Pontosan ezért fog működni, Rowan. Senki sem számít arra, hogy a saját beosztottam omega feleségét választom. Nem fognak számítani rá a ma esti kis reptéri drámátok után.

Pragmatikus érve van. Ennek a lépésnek a puszta sokkhatása azonnal magára vonja majd a figyelmet. Hónapokig forgatja majd az alakváltók pletykagépezetét.

Összefonom a karomat a mellkasom előtt, nagyon is tudatában annak, milyen szorosan tapad a pulóverem a testemhez. – Nem is ismersz.

Izzó tekintete végigsöpör a testemen, kimérten és számítóan. – Eleget tudok. Tudom, hogy elég okos vagy ahhoz, hogy felismerj egy aranyat érő lehetőséget. Tudom, hogy elég gyönyörű vagy ahhoz, hogy a csúcstalálkozón minden egyes alfa megfulladjon a féltékenységtől, amikor veled az oldalamon lépek be. És tudom, hogy újra meg akarlak baszni. Minden egyéb csupán logisztika.

Az arcom lángvörösre pirul.

Vance közelebb hajol, széles válla megmozdul. – Fogjuk egymás kezét a rendezvényeken, és hagyod, hogy mindenki azt higgye, egy hétig a felemésztő megszállottságom vagy. Cserébe határtalan védelmet kapsz. Pénzügyi stabilitást kapsz. Személyes garanciát vállalok arra, hogy Trent soha többé nem emel rád kezet. A válási papírokat én magam írom alá. Semmi egyéb kötelezettség.

Rövid, cinikus nevetés szakad ki a torkomból. – Szóval a nagyszerű megoldásod a csalfa férjem okozta problémára az, hogy egy hétre a kitartott nőddé váljak. Ez a te stratégiai mesterterved.

Vance vállat von, átható tekintetét az arcomra szegezve tartja. – A Karácsonyi Csúcstalálkozó holnap kezdődik. Trenttel és az ügyvédeivel akarsz szembenézni üres bankszámlával? Vagy inkább besétálsz abba a luxusszállodába a karomon, és végignézed, ahogy összefossa magát a kontinens minden egyes falkavezére előtt?

Nehéz csend telepszik a kocsira. A fűtés meleg levegőt fúj ránk, de a kezem jéghideg. Íme, a vérfarkasvilág ura mentőövet dob nekem. De mindennek ára van.

Nagyot nyelek, érezve, ahogy a csapda záródik. – Mi a bökkenő?

Vance hangja sötét, reszelős mélységbe süllyed. – Feltétlen engedelmesség. Pontosan azt teszed, amit mondok. Nincs vita. Ez érvényes a nyilvános fellépésekre és a magánszféránkra is. Ha nem állsz készen a teljes, odaadó barátnői élményre, keress egy másik kitartót a problémáid megoldására.

A tekintete a számra téved, mielőtt lejjebb vándorolna. Az egyértelmű szexuális elvárás a szemében letagadhatatlan. Díszkíséretnek akar a nyilvánosság előtt, és engedelmes baszójátéknak az ágyában. A felismeréstől fel kellene fordulnia a gyomromnak. Ehelyett a sötét dominanciája az izgalom áruló, nedves forróságát küldi egyenesen a combjaim közé. A bensőm megfeszül, sikamlós nedvesség csorog a bugyim helyére már a puszta gondolattól is, hogy újra átveszi az uralmat a testem felett.

Kinyitom a számat, hogy vitatkozzam, de a BMW lassítani kezd. Egy meredek, kanyargós felhajtóra fordulunk, amelyet toronymagas, hólepte örökzöldek szegélyeznek. A kanyargós út végén gigantikus építmény emelkedik ki a sötétségből. Éles üvegfelületek és fenyegető, merész szögletek jellemzik. Minden egyes ablaka meleg fénnyel lángol a fagyos alaszkai éjszakában.

Obsidian Peak Téli Üdülőhely.

Egy ropogós egyenruhát viselő inas rohan előre, hogy kinyissa az ajtómat. A harapós, hideg levegő arcul csap, kirántva a bódult révületemből. Vance már ki is szállt a kocsiból. Odadobja a kulcsokat a parkolónak, és egy összetekert százdollárost ejt a férfi tenyerébe. Megkerüli a motorháztetőt, és felém nyújtja a kezét.

Nem vagyok hajlandó elfogadni. Ha most hozzáérek a bőréhez, a lábam azonnal felmondja a szolgálatot.

Vance-t cseppet sem érdekli a néma tiltakozásom. Közvetlenül mögém lép, és nagy, meleg kezét szilárdan a derekamra helyezi. Nem hagy teret a szökésnek, vaskos fogással terel előre.

A pazar előcsarnok a gazdagság mesterműve. Hatalmas, magas üvegmennyezet feszül a fejünk felett. Egy masszív kőkandallóban ropog és pattog a tűz a terem közepén. Hatalmas, élő fenyőfák állnak odabent, drága ezüst díszekkel és izzó üvegholdakkal felékesítve. A pénz és az alakváltó-hatalom illata nehezen üli meg a levegőt.

Abban a pillanatban, ahogy átlépünk a tolóajtón, fojtogató csend telepszik a teremre. Ez az a fajta halotti csend, amely egy kegyetlen kivégzést szokott megelőzni.

A recepciós nő felnéz. A szín azonnal kiszalad az arcából. Két méretre szabott grafit öltönyt viselő üzletember félbeszakítja a beszélgetését. A hangjukat kapkodó suttogásra halkítják. Érzem tucatnyi tekintet súlyát. Ebben a hatalmas előcsarnokban minden egyes szempár Vance Rostov Lycan Királyra szegeződik.

A puszta közelségem miatt pedig mind rám bámulnak.

Vance-t a legkevésbé sem zavarja a közönség. Átvág velem a bámészkodó tömegen és az izmos biztonsági őrök falán. Egy elegáns, privát lifthez vezet.

Az acélajtók halk szisszenéssel záródnak be, elvágva a suttogásokat és a kíváncsi tekinteteket. Vance megnyomja a legfelső emelet gombját. Lassan, kimérten engedi ki a levegőt a zárt térben.

Oldalvást rám pillant. – Nyugodj meg.

A hangom fojtottan és feszesen jön ki, azonnal elárulva a hazugságot. – Nyugodt vagyok.

Vance felém fordítja a testét. Átható tekintete végigsöpör az alakomon, észrevéve a gyűrött szoknyát és a térdem ideges remegését. Megfontoltan közelebb lép egyet. Addig hajol felém, míg egyenes orra szinte a fülem érzékeny peremét súrolja.

A hangja sűrű a sötét szórakozottságtól. – Még mindig nedves vagy a gépről, Rowan. Tényleg azt hitted, hogy nem érzem meg rajtad az illatát?

Tűz száguld végig a bőrömön, az arcomat valóságos hőkohóvá változtatva.

Felkuncog; a mély hang megrezzen a kis fémdobozban. – Ezt majd alaposan elrendezzük, amint felérünk a lakosztályba.

A lift csilingel. Az acélajtók kitárulnak, feltárva egy plüss fekete bársonnyal szőnyegezett privát folyosót. A folyosó legvégén hatalmas kétszárnyú ajtó vár ránk. Vance minden ceremónia nélkül löki be őket, úgy lépve be, mintha még az ég is az ő tulajdona lenne.

A lélegzetem is eláll a hatalmas penthouse-tól. Ez a luxusnak emelt modern katedrális. Padlótól a mennyezetig érő ablakok ölelik körül a tágas lakóteret, lenyűgöző kilátást nyújtva a lenti, hóba fúlt völgyre. Egy elegáns, üvegezett kandallóban már most vidáman lobognak a lángok. A terpeszkedő bárpultban annyi prémium ital sorakozik, ami egy évtizedre elég lenne a részegséghez. A padló tiszta fehér márvány, vakítóan csillog a modern csillárok alatt.

Ez az a fajta lélegzetelállító szoba, amelyben egy normális ember jelentéktelennek érzi magát. Ott állok az ajtó közelében, a gyűrött ruháimban.

Vance az ujjával egy plüss fehér bőrkanapé felé mutat, szavak nélkül utasítva, hogy üljek le.

A térdem túlságosan remeg ahhoz, hogy állva maradjak. Engedelmeskedem, és belesüppedek a drága párnákba. Nem tartozom ebbe a brutális, tétekkel teli világba. A combom még mindig pirospozsgás és ragacsos a reptéri mosdóban lezajlott mocskos találkozásunktól. A hajam egy összegabalyodott katasztrófa a kaotikus repülés után. Még a leharcolt balerinacipőm is nevetségesen fest a makulátlan márványpadlón.

Vance leveti az öltönyzakóját, és egy székre dobja. A bárhoz sétál, és két pohár borostyánszínű whiskyt tölt. Meg sem kérdezi, mit kérek inni. Átadja a nehéz kristálypoharat, és magas alakjával letelepszik egy fotel karfájára, közvetlenül velem szemben. Kék szeme az arcomra tapad.

Két kétségbeesett, égető kortyot iszom az alkoholból, mielőtt még egyáltalán kinyitná a száját. A tüzes folyadék végigmarja a torkomat, lecsillapítva a vad repkedést a gyomromban.

Vance elhagyja az ugratás minden látszatát, a hangneme könyörtelenül gyakorlatiassá válik. – A dolog a következőképpen működik. A következő hét napban minden egyes csúcstalálkozós eseményen együtt veszünk részt. Pontosan azt teszed, amit mondok. Úgy viselkedsz, mint az odaadó barátnőm. Se kevesebb, de se több. Hiteles műsort adsz a közönségnek. Ha véget ér a hét, egy vaskos csekkel távozhatsz. Ha kiemelkedő munkát akarsz a területemen, megkapod. Ha el akarsz tűnni, elválnak útjaink. Nem érdekel, hogy Balira futsz új életet kezdeni, vagy szektát alapítasz a hegyekben.

Még egy hatalmas kortyot nyelek a whiskyből. Az agyam gőzerővel dolgozik, hogy megfejtse a rejtett csapdát.

Két kézzel szorongatom a nehéz poharat. – Miért vacakolnál ezzel a bonyolult színjátékkal? Ennek semmi értelme. Mire van valójában szükséged ehhez?

Vance fürkészve nézi az arcomat. – Ismered Siennát?

Összevonom a szemöldökömet, felidézve az információkat a fényes alakváltó-magazinokból és a falkahírekből. Egy veszélyes, könyörtelen szupermodell. Sikeres üzletasszony. És a Lycan Király volt barátnője. – Természetesen tudom, ki az a Sienna. Az exed.

Vance belekortyol a whiskyjébe, az állkapcsa megfeszül. – Az „ex” kifejezés túlságosan nagylelkű rá. Ő egy manipulatív megszállottság, ami nem hajlandó elpusztulni. Sienna jelenleg itt van a csúcstalálkozón, Alaszkában. És egy halálos betegséget vet be aljas, koholt fegyverként. Azt állítja, még hat hónapja van hátra, és egy utolsó közös karácsonyt követel.

Felvonom a szemöldököm. – Ez elég drámaian hangzik.

Vance pókerarccal igazít ki. – Ez zsarolás. A koholt könnyfakasztó meséjével sarokba szorította az északi területek összes vénjét. Mindenkinek azt híreszteli, hogy még a halála előtt kibékülünk. A végletekig kihasználja ezt az áltragédiát. Ha nem vagyok hajlandó beszállni a játékba és visszavenni őt, kiforgatja a narratívát, és nyilvános cirkuszt csinál belőle.

Feldolgozom a sötét vallomását. A kirakós darabkái végre a helyükre kattannak.

Végighúzom az ujjam a pohár peremén. – Szóval kell egy kamu barátnő. Valaki, akire soha senki nem számítana, hogy eltorlaszolja a manipulációit.

A poharát határozott koccanással teszi le az asztalra. – Egy igazi kell a média és a politikai ranglétra szemében. Egy olyan nő kell, akinek a nevéhez éppen elég nyilvános megaláztatás tapad ahhoz, hogy végtelenül érdekes legyen a sajtónak, és éppen elég méltósága van ahhoz, hogy Siennát egy szánalmas idiótának állítsa be.

A Trenttel való katasztrofális, nyilvános összeomlásomat akarja pajzsként használni egy szupermodell fenyegetései ellen. Zseniális. És egyben rémisztő is.

Megrázom a fejemet, szánalmasnak érezve magam. – De te vagy a király. Csak csettintened kellene, és éjfélig száz készséges, hibátlan nő feküdne az ágyadban.

Előrehajol, a könyökét a térdére támasztja. – Pontosan ez a lényeg, Rowan. Olyat akarok, akire a nyilvánosság nem számít. A sárba akarom alázni Trentet. Határozottan el akarom zárni Siennát a küszöbömről. És olyan nőt akarok, aki nem omlik össze, ha egy nyilvános mosdóban sikoltásra bírom.

Döbbent csendben bámulok rá. A férfi puszta arroganciája elképesztő.

Kihívóan rászegezem a kérdést. – Végtelen erőforrásaid vannak. Miért nem fizetsz le egyszerűen egy diszkrét, profi kísérőt a szerepre?

Vance gonoszul elmosolyodik. – Egyszer megpróbáltam pontosan ezt az utat. A profi megpróbált azonnal visszazsarolni még ötvenezerért. Ott helyben kitoloncoltattam az országból.

Ezt habozás nélkül elhiszem neki.

Hátradőlök a plüss bőrkanapén, és mérlegelem a félelmetes lehetőségeimet. Visszautasíthatom, kisétálhatok a fagyos hóba nincstelenül, és egyedül nézhetek szembe a bántalmazó férjem haragjával. Trent az ügyvédeit fogja használni, hogy tönkretegye az életemet, a sárba rángassa a nevemet, és földönfutóvá tegyen. Vagy pedig ebben a lélegzetelállító penthouse-ban maradhatok, eljátszhatom az alázatos trófeabarátnőt egy félelmetes Király mellett, átnavigálhatok a hét brutális politikai játszmáin, és anyagi függetlenséggel távozhatok.

A döntés hatalmas kockázatokat hordoz.

Üres poharamat a márvány alátétre helyezem. – Tegyük fel, hogy belemegyek ebbe az őrült egyezségbe. Neked valójában mi hasznod származik ebből az üzletből, Vance?

Mély hangja átgördül a köztünk lévő téren. – Szerinted mit kapok ebből, Rowan?

Ránézek kigombolt inge alatt feszülő mellkasának kemény vonalaira. – Szexet.

Meg sem kísérli tagadni. – És minden egyes másodpercét élvezni fogod.

Szemérmetlen magabiztosságának hatalmas intő jelnek kellene lennie. Ehelyett mély, égető kíváncsiságot ébreszt a mellkasomban, hogy lássam: vajon meddig viszi el ma este ezt a testi dominanciát. Megpróbálom magam elé képzelni az előttünk álló hetet. A szűnni nem akaró pletykákat. A fényűző rendezvényeket. Ahogy Trent elveszíti az eszét, mikor meglát a Lycan Király karján. Ahogy egy ágyban ébredek egy olyan férfival, aki pontosan tudja, hogyan kell darabokra szedni az önuralmamat.

Vissza akarok vágni. Azt az ördögöt választom, akit már ismerek.

Kiegyenesítem a gerincemet, nem vagyok hajlandó meghunyászkodni. – Elfogadom a feltételeidet. De nekem is vannak szigorú kikötéseim.

Vance felvonja egyik sötét szemöldökét. – Halljuk őket.

Felemelem az egyik ujjamat, farkasszemet nézve vele. – Első feltétel. Nem lesznek titkok köztünk ezzel a kamu kapcsolattal kapcsolatban. Nem vagyok hajlandó tudatlan bábuként viselkedni. Ha az oldaladon kell átnavigálnom ezen a brutális politikai játszmán, pontosan tudnom kell, mi zajlik a színfalak mögött. Nem fogok idiótának látszani.

Bólint. – Tekintsd elintézettnek.

Felemelem a második ujjamat, a hangom meg sem remeg. – Második feltétel. Biztonságos menekülési útvonalra van szükségem. Ha ez a terv a képünkbe robban, elintézed, hogy nyomtalanul eltűnhessek. Nem vagyok hajlandó visszamenni Trenthez, sem megalázó falkaszáműzetéssel szembenézni csak azért, mert az új főnököm meg akart nyerni egy mérgező versenyt az exével.

Sötét vigyor érinti Vance ajkait. – Ausztráliát élveznéd. Tele van vadállatokkal. Kevesebb mint egy órán belül magángépre teszlek, ha a helyzet rosszra fordul.

Úgy néz rám, mintha éppen azt tervezné, hogyan érje el, hogy soha ne szálljak fel arra a gépre.

Nagyot nyelek, és érzem, hogy az arcom olyan forrón ég, hogy talán beleolvadok a bőrkanapéba. Kikényszerítem a szavakat a torkomon, felrúgva a jó kis omega-neveltetésem minden egyes darabját. – Harmadik feltétel. Meg kell esküdnöd, hogy minden egyes alkalommal eljuttatsz a csúcsra.

A csend a penthouse-ban fizikai súlyként nehezedik ránk.

Nem vagyok hajlandó elfordítani a tekintetemet, követelőzően tartom a szemkontaktust. – Csillagokat akarok látni. Nincs kivétel, Vance. Trent soha nem vette a fáradságot, hogy törődjön az én élvezetemmel. Éveken át kényszerített szomorú, kielégítetlen szexre, és én nem vagyok hajlandó visszatérni ahhoz a nyomorúságos léthez. Ha azt akarod, hogy behódoljak neked abban az ágyban, érdemeld ki.

Vance azonnal mozdul. Három hatalmas, céltudatos lépéssel szeli át a tágas szobát. Mielőtt még egyáltalán felfoghatnám a közelségét, már közvetlenül fölém magasodik. A testéből áradó elsöprő forróság akár egy futótűz.

Leér a keze, és vastag ujjaival szilárdan átfogja az államat. Felbillenti az arcomat, arra kényszerítve, hogy a lángoló, jégkék szemébe nézzek. A tekintetében izzó nyers, ragadozó éhségtől elakad a lélegzetem a torkomban.

Mély, reszelős hangon ígéri meg a rám váró szexuális pusztulást: – Ami az orgazmusokat illeti, az nekem nem jelent gondot, drágám. Sőt, a mai estétől kezdve szerencsés leszel, ha valaha képes leszel még egyenesen járni.