ROWAN SZEMSZÖGE

A kérdés váratlanul ér, egy puha, védtelen pontomon talál el.

– Minden áldott nap – hallom a saját hangomat, amely furcsán cseng, távolinak hat, mintha valahonnan a testemen kívülről szólna. – Minden egyes nap gondoltam a távozásra. Arra, hogy bepakolok egy táskába, és eltűnök az éjszaka közepén. Hogy új életet kezdek valahol, ahol nem talál rám.

– És mégis maradtál. – Winston olda