ROWAN SZEMSZÖGE

Lassan lépdelünk át az erdőn, Mateo felveszi az én tempómat. Nem tesz fel kérdéseket, és nem követel magyarázatot. Olyan türelemmel vezet a főépület felé, amiről nem is sejtettem, hogy képes rá.

Leültet egy kanapéra egy olyan szobában, amit nem ismerek – valamiféle szalonban, csupa meleg fa és tompa fények veszik körül. Aztán eltűnik egy pillanatra, majd egy takaróval, egy csésze t