ROWAN SZEMSZÖGE

Végül együtt ülünk le a padlóra, hátunkat a falnak vetve, miközben a festmény őrzőként virraszt felettünk.

– Annyira fáradt vagyok – vallom be. – Mindeztől. A titkoktól, a játszmáktól, attól az érzéstől, hogy mindenki akar tőlem valamit.

– Tudom.

– Te vagy az egyetlen ember most, akinél nem érzem úgy, hogy hazudik nekem. Pedig még csak nem is bízom benned.

Mateo halkan felnevet. –