ROWAN SZEMSZÖGE

Ott áll a hóban, úgy húsz lépésnyire, az arca az alig leplezett düh maszkja.

A hideg marja a bőrömet, de semmi ahhoz a jéghez képest, amely szétárad az ereimben, ahogy Vance tekintete befogadja a látványt: kilépek a házból Mateóval, könnyáztatta arccal, még mindig a zsebkendőt szorongatva remegő ujjaimmal, miközben Mateo keze a hátam közelében lebeg.

Egy pillanatig senki sem mozdul