A terpentin éles szaga nehézkesen ült meg a nyirkos pincében. Valeria Thorne mozdulatlanul állt, tekintete a faállványon pihenő vászonra szegeződött. *Tavaszi szenvedélyek*. Ez a cím állt a keretre firkálva. A festmény egy nő sziluettjét ábrázolta, a lágy idomokat érzéki fény fürdette. Valeriának elakadt a lélegzete, mikor egy jeges gondolat hasított a mellkasába: vajon megcsalja a férje?

Ökölbe szorította a kezét, körmei mélyen a tenyerébe vájtak. Biztosan túlreagálja. Simon Vance soha nem csalná meg. A középiskola óta elválaszthatatlanok voltak, tíz éven át építették sziklaszilárd kapcsolatukat. Valeria sikeres értékesítési vezetőként brillírozott egy multinál, míg Simon a helyi főiskolán tanított művészetet, megmutatva a diákoknak, hogyan keltsék életre a vásznat a festékkel. A pénz sosem jelentett gondot. A kislányuk egy tündér volt, és a férje szülei is úgy bántak Valeriával, mintha a saját vérük lenne.

Ami pedig még fontosabb: a házasságukban még mindig égett a tűz. Simon mindig gondoskodott a szikra fennmaradásáról. Elkényeztette őt. Valahányszor holtfáradtan vonszolta haza magát a kimerítő ügyférvacsorák után, a férfi mézes vízzel várta, masszírozta sajgó halántékát, és megmentette a pokoli másnaposságtól. Nevetséges tréfának tűnt a feltételezés, hogy egy ilyen pasi félrelépjen. Bár az is igaz, hogy Simon évekkel ezelőtt megfogadta, soha többé nem festi meg egyetlen más nő portréját sem, és a vásznon látható alak határozottan nem ő volt. Mégis, el kellett nyomnia magában ezt a paranoiát.

Valeria hátat fordított a festőállványnak, és felment a lépcsőn. Simont a konyhában találta, épp egy pohár vizet töltött.

"Szia! Láttam azt a *Tavaszi szenvedélyek* képet odalent a pincében. Elég jó lett." A nő az ajtófélfának támaszkodott, hangját lazára vette, miközben a férfi arcát leste, nem rándul-e meg egyetlen izom sem.

"Á, szóra sem érdemes. Ebben a félévben alakrajzot tanítok, és a kölykök rágták a fülemet, hogy mutassak be nekik egy élő demonstrációt. Csak gyorsan összedobtam valamit, hogy leszálljanak rólam." Simon ivott egy korty vizet, majd a poharat a gránitpultra tette.

Kifejezetten higgadtnak tűnt. A bűntudat leghalványabb jele sem suhant át a vonásain. A Valeriát fojtogató gombóc azonnal elillant a mellkasából, átadva helyét a megkönnyebbülés hullámának. Csak bolhából csinált elefántot.

"Szóval csak összedobtad, mi? A te félvállról vett munkáid még így is kész mesterművek." Valeria széles mosollyal ugratta.

A hétvége hátralévő része gyönyörűen telt. Ritka szabadnap volt ez Valeria számára, így sátrat pakoltak, berakták a grillt a SUV-ba, és elvitték a kislányukat kirándulni. Ahogy Simon hülyéskedett a lányukkal, és széles mosollyal forgatta a húspogácsákat a grillen, Valeriát elöntötte a gyengédség. Őszintén hitte, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon.

Leszállt az éj, és a kimerült kislányuk hamar kidőlt. Valeria kilépett a zuhany alól, egy puha törölközőt csavarva a teste köré. A párás fürdőszobai tükör elé állt, letörölte a lecsapódott gőzt, hogy szemügyre vegye az arcát. Harmincöt évesen a könyörtelen, éjszakába nyúló munkanapok és az alkoholos kapcsolatépítő rendezvények kezdték megtenni a hatásukat. Szarkalábak kúsztak a szemei köré.

"Ez a ránctalanító krém egy rakás szemét" – mormolta, miközben egy adag krémet masszírozott a bőrébe.

"Akkor dobd ki, szívem. Ki kellene próbálnod azt a FancyBeauty márkát. Azt beszélik, tényleg hatásos, és nem is kerül egy vagyonba." A nyitott fürdőszobaajtón át látszott, ahogy Simon a hálószobában a párnákat porolja fel.

Valeria megdermedt. Az ujjbegyein lévő krém hirtelen jéghidegnek tetszett.

"Várj csak egy pillanatot. Mióta konyítasz te akár egy szemernyit is a női bőrápoláshoz?" Megpördült, és gyanakvóan a férjére szegezte a tekintetét.

Simonnak fogalma sem volt a kozmetikumokról. Amikor legutóbb külföldre utazott, Valeria megkérte, hogy hozzon neki egy egyszerű szemkörnyékápolót a vámmentes boltból. Erre egy túlárazott, teljesen haszontalan arcszérummal tért haza. Egy olyan férfinak, mint ő, az égvilágon semmi keresnivalója nem volt az obskúrus szépségápolási márkák világában. A kétség magva, amelyet a pincében már elfojtott magában, hirtelen vad erővel éledt újjá.

"Mióta érdekelnek téged ezek a dolgok?" Valeria kilépett a fürdőszobából, hangja élesen metszett bele a meghitt hangulatba.

"Tessék? A munkahelyemen csupa nő vesz körül, egész nap a különféle krémekről meg kencékről fecsegnek. Ez mostanra szinte már rám ragadt" – dobta Simon a párnát a matracra, miközben lazán megvonta a vállát.

Hangja nyugodtnak és természetesnek tűnt, Valeria gyomra azonban zaklatott bukfenceket vetett.

"Camilla a leghangosabb közülük. Állandóan beront a közös irodába, és a ráncfeltöltésekről meg a kémiai hámlasztásokról jártatja a száját. Ha engem kérdezel, teljesen túlzásba viszi." A hangjában némi bosszúság bujkált, tökéletesen hozva annak a férfinak a tónusát, aki képtelen elviselni a kicsinyes irodai drámákat.

Camilla volt Valeria legjobb barátnője még az egyetemi kollégiumi évekből. Míg Valeria felfelé ívelő karriert futott be a versenyszférában, Camilla az egyetemen maradt tanítani – ugyanott, ahol Simon is dolgozott. Valeria sosem aggódott amiatt, hogy ők ketten túl közel kerülnének egymáshoz. Gyakorlatilag ki nem állhatták egymást. Camilla folyton azt hangoztatta, hogy Simon egy jövőtlen vesztes, aki csak visszahúzza Valeriát, Simon pedig nyíltan egy fenn hordott orrú hozományvadásznak tartotta Camillát.

"Ne bántsd őt! Nagyon nehéz időszakon megy keresztül. Donovan azt a hatalmas céget vezeti, ő meg folyton attól retteg, hogy valami fiatalabb nő lecsapja a kezéről." Valeria a barátnője védelmére kelt.

Simon magyarázata kikezdhetetlen volt. Az idegesítő munkatársakra és a saját legjobb barátnőjére hivatkozni olyan alibit jelentett, amely nem hagyott rést a védelmén. Papíron tökéletesen logikusnak tűnt. Valeriát mégis baljós gyanakvás járta át. A megérzése azt súgta, hogy valami szörnyen nincsen rendben. Camilla és a többi nő az elmúlt tíz év során több száz alkalommal locsogott sminkekről, szérumokról és szépségápolási rutinokról Simon előtt. És ekkor a felismerés gyomorszorító tisztasággal hasított belé: tízévnyi szüntelen csevegés ellenére ez volt a legelső alkalom, hogy a férje megjegyzett egy konkrét márkanevet.