[Az Országúti Túlélés betöltése folyamatban. Jelenlegi állapot: 82%. Kérjük, várjon.]

A gépies, fagyos hang végigvisszhangzott a határtalan űrön, egyenesen belehasítva Kira Vance tudatába. Mélyen gyökerező túlélési ösztönei fellobbantak. Ismerte ezt a hangot. Pontosan tudta, mi következik. Egyetlen másodpercnyi habozás nélkül a konyhapult felé vetette magát. Kezét gyakorlott kétségbeesés vezérelte, ügyet sem vetve a haszontalan romlandókra. Megragadta a hatalmas, rozsdamentes acél fazekát, és sebtében száraz spagettit, friss tojásokat, meg egy nagy doboz sót tömött bele, mígnem a fémperem túlcsordult.

Pánik hajtotta előre. Levetette magát a linóleumpadlóra, ujjai szorosan ráfonódtak egy nehéz rekesz palackozott víz műanyag fülére. Fölrántotta – izmai megfeszültek a hirtelen súly alatt –, és a fürdőszoba felé viharzott, hogy további létfontosságú készleteket szedjen össze.

Ujjbegyei épphogy csak megérintettek egy kartondoboznyi tampont.

Aztán a világ megszűnt létezni.

Fojtogató, koromsötét homály nyelte el a látását. A zuhanás gyomorkavaró érzése hasított belé, elrabolva tüdejéből a levegőt. Mellkasához szorította a fazekat meg a rekesz vizet, felkészülve a becsapódásra, amelyről tudta, hogy elkerülhetetlen.

A nyomasztó sötétség végül visszahúzódott. Hideg szél vágott az arcába, száraz por és ózon szagát sodorva magával. Látása kitisztult: egy kietlen, repedezett országút tárult elé, amely könyörtelenül nyújtózott a néma, szürke horizont felé. Elszáradt gyomok törtek át a pusztuló aszfalton, a pusztaság felett pedig napfénytelen fellegek ültek alacsonyan.

[Üdvözöljük az Országúti Túlélésben! Helyszín: Valerius 88. Régió, 909. Zóna. Kérjük, figyelmesen olvassa el a játékszabályokat.]

A hideg, gépies rendszerhang ismét megszólalt, felvázolva a brutális, könyörtelen valóságot, amelybe épp az imént csöppent bele.

[1. Minden játékosnak választania kell egy kezdőjárművet. Válasszon bölcsen! A túlélése múlik rajta.]

[2. Az erőforrások gyűjtéséhez folyamatosan előre kell haladnia. Az ellátmányládák szétszórva találhatók az országút mentén.]

[3. A ládák létfontosságú életmentő eszközöket tartalmaznak, de ismeretlen, halálos veszélyeket is rejthetnek. Óvatosan járjon el!]

[4. A tolatás vagy a visszafordulás szigorúan tilos! Köteles teljesíteni a kötelező napi távolsági kvótát. Minden úton jellemzően egy játékos halad, ám a párhuzamos utak időnként összefutnak.]

[Ne feledje: embertársai olykor a szörnyeknél is halálosabbak lehetnek.]

[5. Tartsa be az alapvető közlekedési szabályokat! A pirosnál álljon meg, a zöldnél induljon el! Szabadon eldöntheti, hogy behajt-e a pihenőhelyekre.]

[6. A nappali időszak reggel 6:00-tól este 9:00-ig tart. A vezetés közbeni elalvás tilos! Ha az Életereje 10 alá esik, vagy a Kimerültsége meghaladja a 90-et, elveszíti a vezetési jogosultságát.]

[7. Az éjszakai pihenés során soha ne lépjen ki a járműve szigorú nyolcméteres körzetéből! Nem akarja megtudni, mi ólálkodik a sötétben.]

[8. Gondolatban hívja elő a játékpanelt a jármű kiválasztásához! Az első hét nap kezdővédelmi időszakként szolgál. A szörnyek nem fognak vadászni önre.]

[9. A halál végleges. Minden kockázat jutalommal jár. Kezdődjék az utazás!]

Kira végighallgatta az ismerős, hátborzongató szabályokat, és mély, nehéz sóhajt eresztett ki, miközben a vállai megereszkedtek. Lebámult a még mindig szorosan a karjában tartott hatalmas fazékra, alig akarva elhinni, hogy valóban kapott egy második esélyt az életre. A nyers tojások és a száraztészta illata lehorgonyozta cikázó gondolatait. Még ha a szerencséje hatalmas mélyrepülésbe kezdene is ebben a sorsdöntő első néhány napban, elegendő élelme volt ahhoz, hogy elkerülje az éhhalált.

Különös csillanás ragadta meg a tekintetét. Félretolta a tésztásdobozokat, és a fazék aljára pillantott.

Összetört, zöld szilánkok hevertek szétszóródva a fehér sóréteg alatt.

Leguggolt a repedezett aszfaltra, a nehéz vizesrekeszt a térdének támasztotta, és a tenyerébe kotorta a darabokat. A cakkos élek a bőrébe vájtak, miközben halvány, maradványenergiával lüktettek.

Ez a Smaragdszív volt.

Előző életének emlékei lavinaként zúdultak rá. Az utolsó, brutális menet egy hétcsillagos kazamata vérfürdője volt, ahol a túlélési arány tíz százalék alá zuhant. A levegő réz- és égett gumiszagtól bűzlött. Kira puszta elszántságból és adrenalinból vészelte át, szörnytetemek hegyén átgázolva szerezte meg az első helyet. Azt várta, hogy istenien felszerelt túlélőkészleteket vagy legendás fegyvereket kap a további fennmaradása biztosítására. Ehelyett a rendszer ezt a látszólag haszontalan zöld drágakövet hajította az eszköztárába. A holoképernyője makacsul megtagadta a beolvasását, ami dühössé és értetlenné tette őt.

Most, felidézve a vakító zöld fényt, amely közvetlenül a halála előtt elárasztotta a látóterét, a valóság kristálytisztán összeállt a fejében. Ez egy újjáéledési zseton volt.

Megrázta a fejét, a sötét emlékeket a sivár szélnek engedve. Visszanézett a rögtönzött készletére, és szorosabbra fogta a fazék fülét. Már az is hatalmas győzelem volt, hogy egyáltalán életben van.

Előző életében Kira tökélyre fejlesztette a magányos farkas stratégiáját. Egyedül játszott, stabilan az első százban szerepelt a ranglétrán, és kerülte a mérgező emberi drámákat. Ez hibátlanul működött egészen addig, amíg a rendszer be nem vezette a frakciókat és a csapatcsatás frissítéseket. A szóló játékstílusa egyik napról a másikra elavulttá vált. Hatalmas céhek sajátították ki az erőforrásokat, és szórakozásból vadásztak a független játékosokra. Egy frakcióhoz való csatlakozás azt jelentette volna, hogy az árulások aknamezején kell lavíroznia, és zsarnoki céhvezetőknek kell hízelegnie pusztán egy falat élelemért.

Ő megtagadta az alázatot. A küszöbön álló kieséssel szembenézve kétségbeesett szerencsejátékba bocsátkozott egy feltáratlan kazamatában, és megfizette a legnagyobb árat.

Kira hosszan, mélyen beszívta a poros levegőt. Megacélozta elhatározását, tekintete megkeményedett, miközben végigmérte az üres utat. Tudta, hogy módosítania kell a kíméletlen stratégiáján. A játék visszaállt a kezdetekre, ám a tudása megmaradt. Nem fogja kétszer elkövetni ugyanazokat a hibákat.

Egyetlen gondolattal előhívta futurisztikus játékosfelületét. Egy letisztult, holografikus képernyő öltött testet a levegőben, halványan világítva a komor tájban.

"Kérjük, válasszon!" – szólította fel a rendszer.

Három rajzfilmszerű járműikon ugrott fel a képernyőre.

Kira összehúzott szemmel nézte a jobb szélső opciót. Egy robusztus terepjáró SUV volt az, agresszív gumikkal és megerősített alvázzal. Az előző életében gondolkodás nélkül arra az ikonra kattintott, elcsábítva a biztonság és a terepképesség ígéretétől.

Hatalmas hiba volt. A benzinzabáló romhalmaz folyamatosan lerobbant, a tönkrement légkondicionáló és a szánalmas üzemanyag-fogyasztás keserítette meg az életét. Értékes korai élelmiszerkészleteket pazarolt el, kétségbeesésében járműjavító kártyákra és néhány csepp benzinre cserélve el azokat. Az apokalipszis előtt éveken át próbált lefogyni, sikertelenül. Az első hónap kíméletlen éhezése rekordidő alatt fogyasztotta le, testét puszta csonttá és ínná aszalva.

Hideg pillantással vetette el a SUV-ot.

Ezután a középső lehetőséget mérte fel. Egy hatalmas, félelmetes nyerges vontató csillogott a digitális kijelzőn. Szinte sebezhetetlennek tűnt, egy gördülő erődnek, amelyet arra terveztek, hogy mindent eltiporjon, ami az útjába kerül.

Azonnal túllépett rajta. A kamion hírhedt csapda volt, amelyet a kétségbeesett játékosok csődbe juttatására terveztek. A hatalmas motor döbbenetes tempóban vedelte a gázolajat. A kamiont választó játékosok első hulláma a globális chaten ünnepelte a látszólagos szerencséjét, hogy aztán egy héttel később éhen haljanak, amikor már nem tudták kifizetni a napi távolsági kvóta teljesítéséhez szükséges üzemanyagot.

Így maradt a bal szélső opció.

Kira megérintette az ikont, kibontva a részleteket. Egy kék, nagy teherbírású mezőgazdasági elektromos tricikli forgott körbe a képernyőn. Nyitott vezetőfülkével, tágas platóval és masszív vázzal rendelkezett. Egy amatőr szemében csupán egy silány vacaknak tűnt, amely legfeljebb egy tanyára való.

Egy veterán szemében aranybánya volt.

Az elektromos tricikli kimagasló akkumulátor-hatékonyságot nyújtott. A játék korai szakaszában az olcsó akkumulátorokat végtelenül könnyebb volt felkutatni és elcserélni, mint a szűkös benzint. A jármű egyszerű mechanikája kevesebb meghibásodást és alacsonyabb javítási költségeket jelentett. Amint összegyűjt elég nyersanyagot a kulcsfontosságú alkatrészek fejlesztéséhez, ez a szerény háromkerekű könnyedén felveszi majd a versenyt egy átlagos autó sebességével és tartósságával.

Döntése végleges volt. Kira kinyújtotta a kezét, és határozottan rábökött a kék triciklire.

Minden figyelmeztetés nélkül egy vibráló digitális meglepetésbónusz bukkant fel a kezelőfelülete közepén. Gyorsan kitágult, majd hangos, ünneplő durranással szétpukkant, végigvisszhangozva a néma országúton. Rövid, holografikus konfettieső hullott alá.

"Gratulálunk, Kira játékos! Feloldotta a Makacs Öszvér címet! Mivel ön a legelső játékos, aki címet szerzett, különleges jutalomban részesül!"

Egy csillogó, fémes tárgy öltött testet a levegőben a repedezett aszfalt felett. Az ezüst ellátmányláda lehullott a szürke égből, és nehéz, tompa puffanással ért földet közvetlenül előtte.

Kira döbbenten dermedt meg. A hideg szél belekapott a hajába, de képtelen volt elszakítani a tekintetét a csillogó fémdobozról. A lélegzete is elakadt a torkán.

Az ezüstládáknak nem lett volna szabad megjelenniük. A játék szigorú mechanikája szerint az efféle magas szintű zsákmányok zárolva voltak, amíg a hétéves kezdővédelmi időszak le nem járt. Mégis itt állt az első napon, az első percben, egy lehetetlen, korai zsákmányt bámulva.

A helyzet puszta képtelensége elöntötte az elméjét. Némán elemezte a rejtett mechanizmusokat, azon tűnődve, milyen csúcsminőségű holmi lehet elzárva odabent. Ügyet sem vetett a rendszer sértő gúnynevére. Makacs öszvérnek lenni elhanyagolható ár volt egy ezüstládáért.

Diadalteljes mosoly bukkant fel a szája szélén, miközben közelebb lépett a csillogó jutalomhoz. Magában ujjongott, vére új, heves elszántsággal lüktetett.